Virágporszedő

A virágpor begyűjtéséhez a méhész virágpor gyűjtőt tesz fel a kaptár bejáratához, amit azonban csak szakaszosan használ a fiasítás virágporigénye miatt. Erős gyűjtéskor nem szabad így virágport elvenni, különben tele mézgyomorral nem tudnak a gyűjtők hazamenni. A csapdába a méhek lábáról egyben esnek le a csomók. Vigyázni kell, hogy a család ne szenvedjen hiányt virágpor miatt, különben a fiasítást eszik meg, hogy fehérjeszükségletüket fedezzék. Az így gyűjtött virágpor nedves, ezért a virágpor gyűjtőt minden este üríteni kell, a hajnali párát magába szívja és további hasznosításra alkalmatlanná válik. (Elázik)

A begyűjtött nedves virágport laposan ki kell teregetni száradni. Száradásra legjobb a 40 Celsius fok. Nem állhat 1 cm-nél vastagabban, különben nem szárad ki. Napon nem szárítható. Nedvesen és szárítva mélyhűtőben lehet megvédeni a gombáktól, a molyoktól és az atkáktól. A virágpor silózható is.

Ha nem találnak elég virágport, akkor a méhek lisztet, őrölt paprikát, olajpogácsa porát, a rozsdagombák spóráját, fűrészport vagy szénport gyűjthetnek. Ha a méhek buzgón hordják a pótszert, akkor a méhész következtethet a virágporhiányra. Mindezek azonban alkalmatlanok a fiasítás nevelésére. A legjobb pótszer a sörélesztő. Beadható gyűjtetéssel, vagy kaptárban por alakban, lepényben vagy szörpben.

A méhek számára a virágpor fehérjeforrás. A virágporból származó tápanyagokat a zsírtest raktározza. A háziméh a növények és a mezőgazdaság számára is a legfontosabb beporzó, mivel családban telel át, szipókája elég hosszú a legtöbb virág nektárjának eléréséhez és közben beporzásához, és virághűsége miatt is. A legtöbb társas rovarfajnál nem család, hanem csak a megtermékenyített anyák telelnek át. A méhek már kora tavasszal nagyobb tömegben mehetnek beporozni az akkor nyíló növényeket. A virághűség azt jelenti, hogy a méhek ragaszkodnak egy adott növényfajhoz. Ha egyszerre virágzik a cseresznye, a szilva, és a sárgabarack, akkor csak a cseresznye virágokat porozzák be. Ha elég nagy a méhsűrűség, akkor nincs gond a megporzással. Vannak országok, ahol a gazdák fizetnek a méhészeknek, hogy hozzájuk vigye a méheket beporozni.

A méhek főként a fiasítás számára gyűjtik a virágport. A dajkák is sok virágport igényelnek, hogy méhpempőt tudjanak termelni az álcák és az anya etetésére. Az anya a méhpempőből szerzi a fehérjét a peték szikanyagához. Emellett a többi méh is fogyaszt virágport. Jobban szeretik a friss virágport, mint a régit, de tartalékolnak is. A nektárhoz hasonlóan a virágport is konzerválják; a méhkenyér tejsavas erjedéssel készül. A fiasításhoz közel tárolják.

A leírás alapjául szolgáló írás: Link