OMME Tisztújítás 2020 - Pásztor Zoltán írása

OMME Tisztújítás 2020 - Pásztor Zoltán írása

Ezt a levelet, változatlan formában annak reményében tesszük közzé, hogy az Országos Magyar Méhészeti Egyesület 2020 évi tisztújítása az itt megfogalmazottak szerint mehessen végbe és a szervezet sikersen megújuljon, és a jövőben hatékonyabban működhessen a méhészekért!

Tisztelt Méhésztársak!

Mint mindannyian tudjuk, az OMME életében hamarosan lezárul egy újabb 4 éves ciklus, áprilisban új vezetőséget választ a küldöttgyűlés. Az elmúlt hetekben az én nevem is szóba került egy lehetséges elnökjelöltként. Mivel nagyon sok megkeresést kapok ebben az ügyben, engedjétek meg, hogy itt (is) válaszoljak mindenkinek. Nem tudom, kinek jutottam először eszébe, nem is érdekes. Hamarosan lezárul a jelölési időszak, de még nem tudunk szinte semmit. Mintha nem tolonganának a jelöltek, mintha senki nem szeretné ezt a nehéz és hálátlan feladatot elvállalni, nem akarna a folyamatos támadások kereszttüzébe kerülni. Nehéz idők állnak előttünk és rendkívül megterhelő szerepre kényszerül, bárki is legyen az OMME elkövetkező vezetője. A méhésztársadalom minden dühe, kudarca, frusztrációja a mindenkori elnökre hárul és ebben véleményem szerint nagy szerepe van az egyesületben és a szakmai közösségünkben eluralkodott hangnemnek is.

Nekem sem voltak ilyen személyes ambícióim, úgy gondoltam, az elnökségbe esetleg indulok, ha jelölést kapok. Az elnöki jelölésen viszont sokat hezitáltam. „A helyzettől függ” - ezt válaszoltam mindig az engem megkeresőknek. Mindannyian ismerjük az OMME-ban kialakult viszonyokat, a megosztottságot, a néha a józan gondolkodást is megbénító értelmetlen vitákat. Mintha nem tudnánk kilépni a vélt vagy valós személyes sérelmek soha véget nem érő ördögi köréből, miközben a világ viharos gyorsasággal elmegy mellettünk. Pedig máris késésben vagyunk. Rendkívül fontos stratégiai kérdéseket kellett volna meghoznunk az ágazat érdekében már 5-6, vagy akár 10 évvel ezelőtt is. Rajtunk kívül senkit nem érdekel, hogy mi majd itt az egyesületben a vitáinkkal dűlőre jutunk, vagy sem. Ha nem tudunk megfelelő válaszokat adni a kor kihívásaira, eltűnünk a süllyesztőben és senki nem fog értünk könnyeket hullatni. Ez a szomorú valóság. Ezt is lehet folytatni, ez is egy választás.

Ha az indulásommal a megosztottsághoz, a viszály folytatásához, elmélyüléséhez járulnék hozzá, akkor nem látnám értelmét a megmérettetésnek. De sok helyi elnökkel folytatott személyes beszélgetés után úgy érzem, talán mintha most egy olyan ponthoz érkeztünk volna, hogy van esély egyfajta „kiegyezésre”, egy „újratervezésre”. Átgondolni „közös dolgainkat”, eddigi működését az egyesületnek, elismerni ami jó volt és megpróbálni korrigálni azt, ami nem (mindkettőből találunk jócskán - a valóság sosem fehér vagy fekete). Esetleg bizonyos ügyekben valami gyökeresen új hozzáállást, szemléletmódot kialakítani, „új vizekre evezni”, megpróbálni valamit tenni olyan területen is, amibe eddig nem mertünk belevágni. Erre értettem azt, hogy „a helyzettől függ”. Egymással végső leszámolásra készülő, kivont karddal szemben álló szekértáborokba beállni: NEM. Egy ilyenben senki sem győzhet, az ágazat végképp nem. Kompromisszumra jutni, megoldást keresni, a szakmánk, hivatásunk előbbre jutásáért dolgozni, ne adj isten, belátni, miben tévedtünk: IGEN.

Most választás lesz. Egy lehetőség. Nem csak az OMME élére szavazunk új vezetőséget, hanem jó eséllyel az ágazat jövőjét is hosszú időre meghatározzuk a mostani döntésünkkel. Látjuk, tapasztaljuk: amíg jól hangzó frázisokat kell pufogtatni a „beporzók védelmében”, addig mindenki egyetért velünk, az egész világ a barátunk. De amikor konkrét döntéseket, esetleg más ágazatoknak, érdekcsoportoknak keményen húsba vágó korlátozásokat (növénytermesztők, mézkereskedők) kellene életbe léptetni, már mindenki vonakodik a tettek mezejére lépni.

Itt most nem ígérhet senki könnyű menetet. De ahhoz, hogy bármi komolyabb célt el tudjunk érni, először a „hátországot” kell rendezni. Nem engedhetjük meg magunknak azt a „luxust”, hogy értelmetlen vitákra pazaroljuk az energiáinkat, miközben stratégiát, megoldást, kiutat kellene felvázolnunk az ágazat számára. Most nem belharcokra, hanem kompromisszumkészségre, csapatmunkára, konstruktív együttműködésre van szükség az előbbre jutás érdekében.

Magamról pár szó röviden. 1997 óta vagyok az OMME tagja és az egyesületi partnerség elkötelezett híve. Nem az OMME-t kell szidni és szétverni, hanem hatékonyabbá és jobbá tenni. Elismerni a tenni akarókat és inspirálni, „helyzetbe hozni” őket. Ebben van az erő, ezt kell jól csinálni. 24. éve vagyok főállású méhész, több mint 10 éve méhegészségügyi felelős. A debreceni egyesület elnökeként, valamint a Méhészet folyóirat olvasószerkesztőjeként (korábban főmunkatársaként) is tevékenykedem. Igazgatásszervezői (államigazgatási) diplomával és média szakos felsőfokú végzettséggel rendelkezem.

Még el sem fogadtam a jelölést, már tucatnyi rosszalló kritikát kaptam, kinek, hogyan, miként ártanék az indulásommal. Engem a taktikázás nem érdekel. A méhészek ellen én nem harcolok. Nekünk nem egymás ellen kell hadjáratot folytatni, hanem a közös érdekeinket kell érvényesítenünk adott esetben másokkal, hatóságokkal, kormányokkal, lobbicsoportokkal szemben. A kettő egyszerre nem megy. Úgy vélem, egy civil szakmai egyesület tisztújító folyamatában jelöltként részt venni nem bűn, sőt: az esetleges vereség még csak nem is szégyen. Éppen hogy sikernek gondolom, ha egy demokratikus szervezetben különböző alternatívák, lehetőségek, programok jelennek meg és ezek közül a küldöttek minden nyomás és külső-belső kényszer nélkül szabadon választhatnak – legjobb belátásuk szerint. Számomra „ügyek”, problémák, feladatok léteznek: méhegészségügy, mézhamisítás, mézpiac, támogatások stb. Ezekkel kell foglalkoznunk, nem a személyeskedéssel, egymás támadásával, ami mindannyiunkat felemészt. Magyarul: értelmetlen háborúskodásban nem vagyok partner, közös gondolkodásban, közös cselekvésben, a problémák megoldásának ígéretében igen. Legyen az bármilyen poszt, amire a jelölésre jogosult helyi szervezetek alkalmasnak vélnek.

Az ágazat és az egyesület jövőjével kapcsolatos elképzeléseimről – igény esetén – később beszámolok.

A levelem továbbításához, nyilvánosságra hozásához hozzájárulok.

Méhésztársi üdvözlettel: Pásztor Zoltán

Írj választ

* Nevem:
* E-mail címem: (Nem nyilvános)
   Honlapom (Honlap url címehttp://)
* Komment:
Kód