Ahogyan én látom, nagy szükség van ezt a témát körülírni, mert mindenki csak a saját lovát dicséri, pont mint a kaptár kérdésnél.
Takarni sokféleképpen lehet, sokféle anyaggal és sok dolog függvénye, hogyan és mikor mi a helyes módszer.
Kezdjük azokkal a kaptárakkal, amik a szokványos kialakításúak, mindegy, hogy fekvő vagy rakodó kaptár.
Ha zárt aljú kaptárban teleltetünk alsó kijáróval, meg fog gyűlni a bajunk a párával és a penésszel, ez ellen többféleképpen lehet védekezni. A legelterjedtebb, hogy a fészket szűkítik, és szellőző, de jó nedvszívó képességű gyékénypárnával zárják oldalról. Felülre nejlon takarást tesznek a kijáró felől visszahajtva kb 5-10cm szélesen, hogy itt a keletkező pára kiszökhessen. A nejlon fölé karton papír vagy gyékénypárna kerül és a téli napforduló után, ha a fiasítás ismét beindult a nejlont kihajtjuk, hogy a pára benn maradjon a méhek szükségletének kielégítésére. További szigetelésnek újságpapír, hungarocell tábla, filc, textil... bármi ami a meleget benn tartja kerül a nejlon fölé, de csak január végétől.
Régebben elterjedtek voltak a középső illetve felső kijárós kaptárak is, ezeknél nem kellett visszahajtani a fóliát, hisz a pára a kijárón távozott. Ennek kombinált változata a a több kijáróval felszerelt kaptár, ahol január végén a felsőt bezárták és az alsót kinyitották.
A modernebb nyitott aljú kaptáraknál (higiénikus aljdeszka) a takarás más elven működik. Nyitott aljon telelnek a méhek egészen január végéig, a fészek szűkítést ugyan úgy lehet itt is használni mint bármelyik más kaptárban, ám a felső takarás nincs visszahajtva, októbertől a méheket telibe takarják egy nejlonnal és nincs fölötte semmilyen szigetelés január végéig. A pára ott csapódik le, ahol a leghidegebb van, nyitott aljnál ez a keretek aljánál jelentkezik, nincs gond a penészedéssel akkor sem ha nem szűkítünk. Január végén aztán megkapják a teljes takarás és az aljat is bezárják, hogy a kürtőhatás által ne szellőzzön folyamatosan a kaptár.
Üdvözlöm! Szeretném olvasni az írásait!