ANYAJELÖLŐ FESTÉK

Méhanyák jelölése
 

Ha nem festettük volna be az anyákat, vagy a jelzés levált volna a vásárolt, vagy általunk meghagyott, nevelt anyákról, akkor feltétlenül jelöljük meg őket. A külső jegyek alapján még kis méhészetben sem lehet az emlékezetre bízni az anyák korát. A mesterséges jelölés előnye: figyelmeztet az anya korára, segít felismerni a váltást, raj esetén eldönti a tulajdonjogot, segít megkeresni a lerajzott családot. A család is nyugodtabban marad, ha nem forgatjuk át többször is, keresve. A jelölésnek hátrányai is vannak. Ritkán testileg megsérült anya, esetleg felröppen fogáskor. Ha festés után hamar visszaadjuk, csomóba foghatják az idegen illat miatt. Meg aztán, ha nem gyakoroljuk, nehezen áll rá a kezünk. A családnál élő anyát reggeli órákban fessük meg. Arra a lépre helyezzük vissza száradás után, amelyikről levettük. Megvárjuk, amíg udvara megalakul, amikor is kínálgatják, etetik, és csak ezek után rakjuk vissza a keretet a kaptárba. Festés, jelölés közben a lép nyitott fészek fölött nyugodjék.

A zsongó család illata, muzsikája inkább vonzza az esetlegesen felröppenő anyát, mint a szabad levegő. Gyakorlatlan, kezdő vagy bizonytalan kezű, gyengébb látású méhész előbb hereméheken próbálja a festést. Használjunk Anyajelölő hálót, amibe besétál az anya, és festhetünk.

Akad olyan méhész is, szárnycsonkítással jelöl. Kár! Ezeket az anyákat gyakran leváltja a család. A rajzást sem gátolja meg a hiedelemmel ellentétben, mert a rajbölcsők befedése után a csonka anya kijön a lányaival és a kaptár előtt a földre esik. A méhek jórészben visszaszállnak a kaptárba, de később az új anyával kirajzanak. A méhész állandó jelenlétét igényli ez a bizonytalan rajzásgátlás, jelölés. Az anya színét a kaptáron is jelölhetjük a kijáró fölé szúrt, évjáratnak megfelelő színűre festett rajzszeggel. Bármi történne is (rajzás, rablás, stb.), már az első pillanatban tudjuk, milyen évjáratú az anya.